Light Horse

Perry’s Paddock adja meg ennek a versenynek az egész hangulatát. A Light Horse egy időmért körözős esemény Woodvale-ben, és a 10th edition egyben az utolsó is: itt inkább a megemlékezésen van a hangsúly, nem a felhajtáson. A szervezők a szolgálat és a veszteségek “sobering statistics” részével indítanak, az alaphang pedig egy “show of respect and remembrance” azok felé, akik szolgáltak és ma is szolgálnak. Mielőtt elindulna a futás, az éves hajnali megemlékezésen a “crisp morning air pierced with the eerie horn” szólal meg, benne a “last post and reveille.” Utána a futók ráállnak az ismétlődő körökre mészkövön, boardwalkon és aszfalton, szépen felveszik a ritmust, ahogy széthúzódik a mezőny, és egy idő után már érzésből jönnek a kanyarok. Korábbi és jelenlegi szolgálatot teljesítő férfiak és nők állnak rajthoz a tágabb futóközösséggel együtt, náluk régi hagyomány a komolyan kedvezményes nevezés. Olyan érzése van az egésznek, mintha a verseny tudatosan akarná “close this chapter on our terms,” és ettől a célvonalnak is más súlya lesz.