A swim rajtja fölötti sziklák nagyon adják a hely hangulatát: a beszámolók szerint ilyenkor "black with people," a napfelkeltét pedig egyszerűen csak "breathtaking." Az Ironman du Pays de Galles inkább kemény, tengerparti triatlon, nem valami túlfényezett esemény: a tenger, az út, a város és a szurkolók végig nagyon közel vannak egymáshoz.
A napban van egy kétkörös swim, egy kétkörös országúti bringapálya, majd egy négykörös futás, ami újra és újra visszahoz a városba. A vízből a depóig tartó emelkedő pont az a rész, amit egy célba érő szerint biztosan megjegyzel, a bringapálya pedig annyira kemény, hogy a végét már pokolinak nevezték. Mindenféle szintű sportőrültet odavonz, de a szurkolók legalább ennyire részei a napnak: amikor egy elfáradt futó megáll az úton, a közönség visszateszi fejben, és emlékezteti, miért is csinálja.