Clint Eastwood Last One Standing

Oxley Creek Common elsőre nagyon futható pályának tűnik, és az is, csak pont ettől alattomos: sima, tömör talaj, alig szint, a kör pedig Oxley Creek mentén visz ki a Secret Forest felé, majd Pelican Island felől hoz vissza. A Clint Eastwood Last One Standing ebben a formátumban egy különleges ultramarathon, ahol maga a rendszer a lényeg. Nincs mire fogni, nincs mellékszál: marad a tempóérzék, a türelem meg a makacsság. Az egyik friss győztes zsinórban harmadszor nyert ezen a pályán, ráadásul nehéz, vizes és hideg körülmények között, ami jól mutatja, milyen erős itt az élmezőny. Minden órában, pontosan a jelre vissza kell érni a corralba, aztán fejben már készülni is a következő rajtra. Ez legalább annyira mentális játék és tempóbeosztás, mint fizikai állóképesség, főleg amikor a sokadik órára a felgyűlő dehidratáció is beleszól. Ez nem az a verseny, amit első ultramarathonnak választanál; inkább olyan futókat vonz, akiknek már van ultrás rutinjuk, és megvan bennük az a tartás, hogy újra meg újra odaálljanak a jelre, amíg végül csak egy ember marad.